www.snowstormblog.com

2010-01-17T19:58:00.002+01:00

Ez volt az utolsó hónap, hogy BKV bérletet vettem.

2009-12-29T19:50:00.001+01:00

Több változásnak nézek elébe, mint gondoltam volna. Részben ezért tartok szünetet/ hagyom abba itt, részben azért, mert visszaolvasva pont egy teljesen magyartalan mondaton akadt meg a szemem. Good bye.

Végről és kezdetről

2009-12-26T19:31:00.004+01:00

A karácsonyról csak annyit, hogy megvolt minden, ami egy karácsonyhoz általában tartozik: otthon, fenyő, család, ajándék, alvás, semmittevés, evés, ... Ez utóbbihoz természetesen hozzátartozik egy halk sikoly a tükör előtt és az ezredszeri fogadalom, ami most egyben újévi fogadalom, hogy sohatöbbéennyitegyszerre. (Valószínüleg a kutya is ilyeneket gondol, ma még inni sem volt kedve.) Na meg zöldség- gyümölcs és konditerem hétfőtől. Dagadtdisznósággal ezennel leszámolok, a szép kerek számú új év remélhetőleg leszámolás a szép kerekséggel.
Van új dobtanár is, kiváncsi vagyok hosszú távon milyen hatással lesz.
Megújulás következik minden tekintetben, leszámolás a leszámolnivalóval. Pont a halogatott és nehezen lezárható dolgok végére. Válogatás a kacatok, emberek közt. A rossz, negatív elhagyása. Új újév!

Mindenkinek csodálatosat!

2009-12-06T03:20:00.000+01:00

Éjjel gondolatban gyakran sorraveszem kedvenc történeteim, most megakadt egy ponton: a Tüskevárban Csikasz a kunyhó mögé húzódott a hold fénye elől némi morgással aláfestve bosszúságát. (Zavaró, mintha hidegen ránkmeredne.) Erről jutott eszembe, hogy van sötétítő az ablakon, és hogy az áLat előbb rájött a megoldásra.

2009-11-22T02:50:00.001+01:00

Azért néha szeretnék unatkozni is egy kicsit. Az alvásról nem is beszélve.

2009-11-21T00:10:00.000+01:00

Olyan kávét (az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte egy mate teát is) ittam a Stühmerben, hogy másfél óra alatt megcsináltam a beyond petroleumos adatgyűjtést. Ráadásul most úgy érzem, muszáj valami szakmai anyagot olvasnom, hogy haladjak a dolgaimmal; természetesen közben végig ugrálnék vagy futnék, ha menne egyszerre.
Aláfestés: Erik Sumo Band- Csillag vagy Fecske (live).

2009-11-17T03:36:00.000+01:00

Innen nézd a világot -mutatott szívére JP- sokkal viccesebb!

Már akkor is igazat adtam neki gondolatban, mert ő az az ember akinek a szavára tudok adni ilyen dolgokban és eddig mindig igazolódott, hogy jól tettem. Szóval igazat adtam és elfogadtam az útmutatást, pedig nem álltam túl jól ezen a téren, és onnan nézve kicsit úgy képzeltem el magam ebben az állapotban, mint a Macskafogó végén virágot szedegetőket.

...de nem, nincs virág, csak egy kis értetlenség, és sajnálat... vagy hasonló. Például, amiért képes engem akárki olyan jelentőségű embernek látni, hogy megérje neki akár a puszta létem okán generált negatív érzésekkel mérgezni magát. Rám nincs hatással. Vagy a nadrágra felugró sáros lábú kiskutyán bosszankodni. Komolyan, érdemes? Amellett, hogy a válasz egyértelmű, tudom, hogy szükség van néha (vagy többször, önértékeléstől függően) önigazolásra. Olyankor nehéz kibírni egy "nézd, de béna" nélkül, ami aztán felszínes megnyugvást hoz, ráadásul rövid távon. Esetleg a rossz napért a kutyust okolni leveszi a felelősséget a vállamról.

Mennyivel-mennyivel többet ad, amikor ehelyett örülök neki és jó érzés, hogy meglátom a szépet. Belegondolni abba, hogy szerencsétlen kutya miatt képes lennék mérgelődni... na, ez tényleg vicces. (Főleg ahogy én elképzelem: bolyhos kis szürke kutya, Bubi. Kiszolgálatott, alárendelt. Mint a kutyák általában, irántuk érzett szeretettől függetlenül.) És belátható, hogy erre akkor van lehetőség, ha szeretettel fordulok minden, mindenki felé. A szomorú az egészben csak annyi, hogy ha valaki erre nem képes, az a maga iránti szeretet hiányát mutatja, hiszen ahhoz hogy utálkozva forduljon kifelé, ahhoz előbb ezeket az érzéseket magán is át kell vezetnie. Pontosabban... csak magán.

Nem tudom, hogyan lehet szemléletet váltani, nehezebbnek tűnik, mint dagonyázni a negatív érzésekben, pedig nem az. A változás viszont egyértelműen feltűnik. Mindenkinek. Pozitív benyomásként.

2009-10-10T21:12:00.001+02:00

Már két éve P.-t boldogítom- mondta főhősünk, majd alig észrevehető félmosollyal kényelmesen hátradőlt.

2009-09-27T21:58:00.000+02:00

Visions of Codyt olvasva muszáj legalább youtube-on rákeresni a könyvben említett előadókra és zenékre. Semmi sem hangolhat rá jobban a könyvre, másrészt meg egyszerűen zseniális.

2009-09-27T21:53:00.000+02:00

Annyira kiváncsi vagyok, mit jelenthet ez a visszatérő álmom, hogy folyton zaklat! Álom első felvonás: meglátok egy vízszintes rudat, felugrom rá, elkezdek húzódzkodni és csak húzódzkodom fáradhatatlanul. Második felvonás: több ember körülöttem, városrészlet, majd felcsillan a szemem, mert egy ház oldalából valamiféle rúd áll ki, már ugrom is és húzódzkodom. Ezután további helyszíneken folytatódik amíg fel nem ébredek. Pedig a valóságban igen nehezemre esik akár csak egyet is megcsinálni. És az az érzésem, hogy ez így megy egész éjjel. Izomlázam azért szerencsére nem lett.

2009-09-21T00:07:00.000+02:00

Magamban kell bíznom, magam kell szeretnem. Én vagyok. A többi kérdéses.
Mégis...

2009-09-18T12:55:00.000+02:00

Más tükrökben máshogy látom magam. A környezetváltozás jót tesz.

2009-09-14T02:27:00.005+02:00

Szigorlat, szakmai felső, agykontroll. Az elmúlt két hét programja sikerrel zárult, bár laposra ültem magam értük.

Mike Westbrook- Metropolis szól, jóllaktam, és az elmúlt két napi szinte állandó meditáció hatására olyan nyugodt és harmonikus vagyok, mint még soha. Szép képek jelennek meg előttem egy útról az USA-ba, ahol a 66- os utat végigjárva Allen Ginsberg verseket fordítok és annyi régi és új könyvet veszek amennyit csak haza tudok hozni, majd esténként hangosan szavalom a nekem tetsző mondatokat és oldalakat tanulok meg regényekből csupán élvezetből.

Pozitív spirál remélhetőleg.

A szövegformázás is aluszik.

2009-08-30T21:52:00.001+02:00

Engem is un valaki.

2009-08-29T22:49:00.000+02:00

Alig várom, hogy a fogorvosék felvegyék a telefont, mióta csak fájdalomcsillapítóval elviselhető a begyulladt bölcsességfogam, illetve az íny mögötte. Meg a nyakam, fülem, fél fejem. Molyok is költöztek hozzánk, következő életemben én is molyként fogok újjászületni... nem vagyok jó buddhista.
Tegnap megnéztem a drag me to hell egy részét, including magyarul átkozó cigányasszonyt, aki a főhős állát is szopta egy ízben. Szerintem ez a legriasztóbb dolog az egészben.

Hétfő

2009-08-24T10:55:00.002+02:00

Egy pillanatra ráláttam a világra és most hánynom kell. Remélhetőleg mindeközben egy nagy fekete lyuk felé sodródunk, mert jobb lenne, ha erről nem maradna bizonyíték. Ugyanaz megy, mint nagyban, csak fekete lyuk helyett értelmi-érzelmi-morális fertő, és fizikai kényszer helyett önként és dalolva.

Július 1

2009-07-01T13:27:00.002+02:00

Miután húsz percig nem tudtam kiszállni (kilátni sem) a kocsiból, mert ömlött az eső, még ki is nevet. Jó, hogy papucs volt rajtam, mert az utcán hömpölygő víz bokáig ért.

June 29

2009-06-29T22:52:00.000+02:00

I'm wowed.

Június 27

2009-06-27T21:57:00.008+02:00

Ilyen szép fényeket és felhőket láttam vihar előtt az emeleti ablakból. Ezt az időt is szeretem- mondjuk inkább bentről nézni- de mikor vihar után kezdett tisztulni az ég, elmentem futni, és azt leszámítva, hogy úgy beállt a combom, hogy alig bírtam a végén emelni a lábam, semmiért nem adnám az élményt. Az ismerős és szeretett pályán, ahol több mint egy évtizedet lehúztam, (úgy, hogy volt olyan időszak, mikor minden nap több órát töltöttem ott) nyújtás közben néztem az alacsonyan úszó sötétszürke felhőket, ahogy mögöttük egyre sötétebb lesz az ég és mélyen belélegeztem az eső utáni párás, kellemesen hűs levegőt amibe enyhe hársillat keveredett a pálya melletti fák jóvoltából.
Erről aztán eszembe jutott egy sok- sok éve volt száraz, meleg nyári nap ugyanitt: technikai edzés, kalapácsvetés, nem volt kesztyűm és lehúzta a fém az egyik ujjamról a bőrt. Mivel ez miatt nem tudtam folytatni, elsétáltam a pálya másik végébe ahol elújságoltam az edzőmnek mi történt, majd leültem egy pálya mellé kifordított akadályra, és ott beszélgettünk, mineksorán elhangzott, hogy ez a mostani társaság, akik az egyesületben vannak, milyen jó csapat, és hogy nem is bánnánk ha így maradna. Tényleg nagyon jó társaság jött össze abban az időben, minden tekintetben.
El is érzékenyültem kicsit a természet és a helyszínhez fűződö emlékek összjátékának hatására, és most hogy ezt írom, természetesen megint ezernyi szép és vicces dolog jut eszembe, de ha úgy vesszük szinte ott nőttem fel, így teljesen jogos. Gyakran gondolok rá, és még bennem van az az érzés amit ez adott akkor, nem is olyan rég. Néha jó kicsit elidőzni benne. Ráadásul a héten két legközelebbi ezdőtársammal is beültünk egyet beszélgetni egy kávézóba, valószínűleg ez is hozzájárult a vihar utáni emlékfeltoluláshoz. Mennyit tudnék erről mesélni!

Próbáltam erősen nyomni az é betűt, talán sehol sem maradt ki. És miért van erre szükség? Véletlen szerencse folytán a rotringomnak írás közben titokzatos módon egy egy centi hosszú hegye tört ki és bepattant az É alá, amit azóta sem lehet kiszedni, viszont a lenyomását igencsak megnehezíti. :)

Balatoni kacsavadászat

2009-06-25T19:52:00.000+02:00

Vagy csak a tudat határait feszegetem

2009-06-03T17:59:00.005+02:00

Ó, hiányzik már egy jó barátnős beszélgetés, de Zsu messze van, a vizsgák pedig közelednek. Itt van a blog viszont, amiben azért nem mindig lehet nevén nevezni a dolokat, illetve én nem szeretném, mert túl nagy betekintést adna egyrészt, másrészt nyulabb vagyok annál, hogy egy az egyben ideálljak a magam meztelenségében, amit persze szavakon keresztül nem is lehet igazán megvalósítani, de közelíteni sem szeretném. Ez nem jelenti azt, hogy alapjaiban valótlanságokat írnék, de inkább általánosságokat, ami így el is veszi a mondandóm élét. Ez esetemben nem feltétlenül hátrány. Ráadásul ott van az a pozitív vonzata is, hogy nem lesz pletyka- és bulvárblog. Néhány dolognak meg úgyis csak úgy lenne értelme ha az is olvasná és értené akinek szól, bár sosem lehet tudni, elejtett információk alapján csak tudni vélni. Szóval az előző mondathoz hasonlóak elkerülése végett (is) maradnak az általánosabb megfogalmazások.

Azon gondolkodom egy ideje, hogy hogyan is lehet helyén kezelni azt a képességet, ami azóta erősödik bennem, mióta egyszer kénytelen voltam kinyitni a szemem. Ami aztán úgy maradt. Mert azóta nem csak látni kezdtem el sokkal jobban, hanem (meg)érezni is, bár e kettő nem feltétlenül különbözik.
Azzal nincs semmi gond, sőt, mindenképp ajándéknak tekinthető, hogy olyan emberek körében sokkal jobban boldogulok, akiket nem ismerek a szó klasszikus értelmében véve. A megérzések és azokra való hallgatás képességének mindennapi életben való hasznosítását már nem is említve. Képesség, mert nem is olyan könnyű odafigyelni, felismerni, főleg nem hallgatni rájuk. Mert valóságként jelentkeznek, ezért egyszerűen csak átsiklom felettük, ha nem figyelek.
Annak kezelésével viszont akadnak problémáim, mikor egy jól ismert emberre érzek rá annyira, hogy csak az idő és a saját belátásom tud igazolni. Megfejtem a tudatalatti jelzéseit, az általa mutatott vagy előhozott szimbólumokat értelmezni tudom, és ezek nem mindig azok a dolgok, amiket egy akármilyen szinten ennek az embernek az életébe bevonódott személy látni akar. Ezzel egyáltalán nem célom azt állítani, hogy létezik a megismerésnek egy akár teljes, akár majdnem teljes foka, mert egyáltalán nem így gondolom. Sőt! Az emberi és az afelett álló faktorok hatása kiszámíthatatlan. A kérdés csak az, hogy valóban létezik-e a meg(/fel)ismerésnek egy olyan foka, ami már meghaladhatja azt a szintet (amit sokféleképp hívnak sokféle kultúrában és ebbe a gondolatmenetbe ez nem teljesen illeszthető, mert az az istenség fogalmát is kimerítené) ami megérthető, elfogadható, feldolgozható az aktuális képesség birtokában?

Már megint

2009-05-25T14:08:00.001+02:00

Mától dobtanárt keresek, akárkinek akármilyen ötlete van, szóljon!

Szombati 3/4 zenekarnyi prepróba

2009-05-24T22:13:00.005+02:00

Attól függetlenül, hogy semmi megtervezett vagy megbeszélt és konkrét dologról nem volt szó (hang), ahhoz képest szerintem már most volt több mindenképp mentésre érdemes mozzanat. Nyáron ebbe is belehúzunk, érzem, hogy jó dolgok fognak kikerülni a kezeink közül! Nem kicsit.
Holnaputántól pedig újrakezdődik a napi edzés, mert a dupla úszógumi mellé lassan karúszók is nőnek, nem szép látvány. Főleg, ha még az ember anyjának is kockás a hasa...
Most már a sok elképzelésből tényleg nyélbe kellene ütni valamit.

Füstölgés...

2009-05-21T22:16:00.003+02:00

Milyen bosszantó, mikor nem lehet valakivel egy hosszabb beszélgetést folytatni, mert ötpercenként ki kell mennie dohányozni. Az ilyesmit, mint a dohányzás egyik társadalomnak sem kellene tolerálni.

Changes

2009-05-21T20:00:00.001+02:00

Mindenki képzeljen ide egy vastag vízszintes vonalat, új fejezet kezdődik.