Több változásnak nézek elébe, mint gondoltam volna. Részben ezért tartok szünetet/ hagyom abba itt, részben azért, mert visszaolvasva pont egy teljesen magyartalan mondaton akadt meg a szemem. Good bye.

Végről és kezdetről

A karácsonyról csak annyit, hogy megvolt minden, ami egy karácsonyhoz általában tartozik: otthon, fenyő, család, ajándék, alvás, semmittevés, evés, ... Ez utóbbihoz természetesen hozzátartozik egy halk sikoly a tükör előtt és az ezredszeri fogadalom, ami most egyben újévi fogadalom, hogy sohatöbbéennyitegyszerre. (Valószínüleg a kutya is ilyeneket gondol, ma még inni sem volt kedve.) Na meg zöldség- gyümölcs és konditerem hétfőtől. Dagadtdisznósággal ezennel leszámolok, a szép kerek számú új év remélhetőleg leszámolás a szép kerekséggel.
Van új dobtanár is, kiváncsi vagyok hosszú távon milyen hatással lesz.
Megújulás következik minden tekintetben, leszámolás a leszámolnivalóval. Pont a halogatott és nehezen lezárható dolgok végére. Válogatás a kacatok, emberek közt. A rossz, negatív elhagyása. Új újév!

Mindenkinek csodálatosat!

Éjjel gondolatban gyakran sorraveszem kedvenc történeteim, most megakadt egy ponton: a Tüskevárban Csikasz a kunyhó mögé húzódott a hold fénye elől némi morgással aláfestve bosszúságát. (Zavaró, mintha hidegen ránkmeredne.) Erről jutott eszembe, hogy van sötétítő az ablakon, és hogy az áLat előbb rájött a megoldásra.