2009. január 28., szerda

Még két nap

Közben azért sokminden történik a vizsgákon kívül is.

Egyrészt egyre mélyebbre ások önmagam megismerésében és ez mintha egy öngeneráló, exponenciális folyamat lenne. Egyre érdekesebb, ezt elősegítő álmaim vannak, olyanokkal találkozom és olyan helyzetekbe kerülök, amik csak tovább visznek. Már- már a határaimon. Amiket még nem tudok átlépni, de nagyon érdekes megtapasztalni, ahogy odaérek és megtorpanok. Így legalább tudom, min kell még dolgozni. Az egyik ilyen kritikus ponthoz akkor értem el, mikor egy hosszú ideje- érthetetlen módon- megoldhatatlan problémáról tartottam kiselőadást. Ahogy teljes egészében felvázoltam a helyzetet, az ide vezető folyamatokat és hallgattam meg egyfajta véleményt róla, elkezdtem LÁTNI. Felismerni azt, ami VAN. De mielőtt a válaszhoz értem volna, mindezek eredőjéhez... visszarántott életem legintenzívebb félelemérzete. Nem voltam kész megtudni. Van ennek valami tudományos elnevezése?
Az álmok közül van egy, aminek minden apró részletére emlékszem, ha rágondolok, felidéződik bennem ugyanaz az érzés amit akkor éreztem. Elmesélni a jelentőségét és azt, hogy milyen felismerésem volt általa nem tudom és nem is szeretném, de az álmot megosztom, szerintem érdekes. Esetleg álomfejtők beszállhatnak az elemzésbe... Álmomban (ez)az élet után egy következő dimenzióban találkoztam magammal. Bár ez a sci-fin felnőttek képzeletében most biztosan máshogy jelenik meg, mint ott volt. Szóval ebben a világban miután meghaltam, találkoztam önmagammal. Nem feltétlenül fizikai értelemben, bár láttam a valódi önmagam. Fiatalabb nálam, vékony fehér haja rendezetlenül lógott- olyan volt, mint nekem régen. Állt velem szemben és fel volt háborodva- maga miatt-miattam- éreztem, bár nem mutatta. Nem engedte, hogy közelebb lépjek, sem azt, hogy szeressem. Az elmesélhetetlen részletek miatt most már biztos hogy mindenkinek az önutálat szó dereng fel, pedig nem arról szólt. A bizarrságot fokozta még egy teknős, ami igen nagy jelentőségű alak volt ott, de az nem derült ki, hogy miért, talán a folytatásban.

Másrészt a célok, ha lehet még konkrétabbak, és bár még hosszú az út, egyre jobban körvonalazódik, hogy mi az elérendő elérhető, de ez már a holnapi mese, mert még időben észbekaptam.

Update: szakértő szerint ezt úgy hívják, hogy minden ember fél belátni, milyen hülye.

2009. január 26., hétfő

Reaction

I love this game.

January is almost over, stay tuned!