Nem is rossz... hehe.
Annyira vizsgaidőszak van és annyira nincs időm semmire (azért a humort még tudom értékelni, mégsem vagyok menthetetlen) amire szeretném, de majd mindenképp értekezem hosszabban a fontosabbakról vagy nem is olyan fontosakról, csak mert kikívánkozik és általában jó látni leírva ami esetleg belül össze- vissza, nem a helyén van. Ahhoz, hogy érthetően leírjam, mindenképp végig kell gondolni logikusan. Bár legtöbbször csak a konklúziót osztom meg, és a többit mindenki maga szerint hozzágondolja, lehet, hogy tényleg mindent más színben tüntetne fel, ha hozzátenném, hogy az én valóságomban ez miért úgy van. Túlzottan terjengős semmiképp sem leszek. A szabad asszociációt inkább meghagyom gondolati szinten. Már csak a lelki béke érdekében is.
További kellemes maradéksüti- evést mindenkinek!
2008. december 27., szombat
Ó...
Ó, a december- januári vizsgaidőszak: sütiundor, lapozás után a lapok közt rekedt morzsák idegesítő hangja- söprögetés, tanulási statégiák- jól bevált kineziológia, könyvek- egy a kevés pozitívum közül, jegyzetek, színes tollak, popcorn szagú fehér toll- de minek?, elkezdett könyvek minden más témában, kinyomtatásra váró kottahalmok, halk zene, süt kint a nap, mikorleszekmárközgazdász?
Közben Bandi azt írja messengeren, hogy mehetnéke van, hát menjünk, kit érdekel a management (-an art or a science?). Úgyis jót tesz, ha szocializálódom és gyakorolom a véleménynyilvánítás diplomatikus formáit. Néha már annyira sikerül, hogy csak apu veszi észre a cinikusságom, látom a szája sarkán a kis félmosolyból. Bár annyira jó és visszatarthatatlan valakire szívből vigyorogni, mikor nagy valószínűséggel bosszantja. Javíthatatlan vagyok, élvezem, ha viccből bosszanthatok másokat.
Még a mehetnékről beugrott valami régi emlék gimnáziumból: este van, nagy hó, a főtér közelében gyülekezünk pár osztálytárssal valami nem emlékszem alkalomból, néhányan már fürdenek, én nevetek, páran beszélgetünk, és elindulunk valahova csúszkálva. Jó emlék, mindjárt el is mesélem a főtér közelében a teázóban. Pár óra tanulásszünet!
Közben Bandi azt írja messengeren, hogy mehetnéke van, hát menjünk, kit érdekel a management (-an art or a science?). Úgyis jót tesz, ha szocializálódom és gyakorolom a véleménynyilvánítás diplomatikus formáit. Néha már annyira sikerül, hogy csak apu veszi észre a cinikusságom, látom a szája sarkán a kis félmosolyból. Bár annyira jó és visszatarthatatlan valakire szívből vigyorogni, mikor nagy valószínűséggel bosszantja. Javíthatatlan vagyok, élvezem, ha viccből bosszanthatok másokat.
Még a mehetnékről beugrott valami régi emlék gimnáziumból: este van, nagy hó, a főtér közelében gyülekezünk pár osztálytárssal valami nem emlékszem alkalomból, néhányan már fürdenek, én nevetek, páran beszélgetünk, és elindulunk valahova csúszkálva. Jó emlék, mindjárt el is mesélem a főtér közelében a teázóban. Pár óra tanulásszünet!
2008. december 15., hétfő
Öt perc szünet
Környezetgazdaságtanra tanulok, és egy helyen ezt írja a könyv szerzője: "A hazai gyakorlatban egyre inkább elterjedt, hogy az ember életének legfőbb célja az önmegvalósítás. A gyakorlatban az önmegvalósítás nem az egyén életminőségének maximalizálását, sokkal inkább az önzésnek az elfogadását jelenti, ami fontos lehet a gazdaság hatékony működtetéséhez, de nem sok köze van az emberi boldogsághoz." Szeretem az ilyet...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
