Töredékek a merevlemezről

A Finderre klikkelve mindig ezeregy dolog bukkan fel előttem, de eddig nem éreztem még annyira ráérősnek magam, hogy elkezdjek régi feljegyzések, jegyzetek között nézelődni. Találtam pár dolgot, amit örülök, hogy megtartottam. Ilyenek pl. a Feldmár könyvből feljegyzett gondolkodni való pármondatok, a rémlik szó képzettársítása... (fekete, nedves.. szagtalan s olyan kemény műanyagos tapintású)- sose mondtam, hogy normális vagyok, de van egy egész szótáram :)
Ami végül akkor is és most is leköti a gondolataim, az ez:

"Eddigi materialista világképünk teljességgel téves és visszás. Anyag önmagában nem létezik. Az anyag csak egy erö, amely az elektronok és protonok láthatatlan bolygószilánkjait fogja össze annak az atomnak mikroszkópikus naprendszeréhez, amely minden látható anyag láthatatlan épitőköve. Mivel azonban sem intelligens, sem örök erő nem létezik, mögötte egy tudatos szellemet kell feltételeznünk.
Mivel azonban önmagában szellem sem létezik, hanem lényhez kell tartoznia, szellemi lényt kell a múlandó anyagvilág mögött feltételeznünk. Mivel azonban szellemi lény sem lehet önmagából eredően, hanem létét csak egy teremtőnek köszönheti, ezért tehát mi kutatók ma elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az emberiség korábbi gondolkodói már mindig is voltak: Istennél és a teremtés igazságának és valóságának isteni eredeténél!"

Mondott valami hasonlót Max Planck. Az eredetit nem találtam, nem is nagyon kerestem, de majd mindenképp. Jó éjszakát!

Divat

Eddig akárhányszor szóba jött, csak azt a véleményt hallottam, hogy a leggings ízléstelen/közönséges. Akkor miért látni minden második emberen? Ennyien rosszul érzik magukat, ha nem a legutolsó- még ha buta is- divat szerint öltöznek?

(Ezt még hosszú felsorolás követhetné, olyanokkal, mint természetellenes hajszín, vörös körömlakk, balerinacipő, neccharisnya, de inkább mellőzöm a teljes listát, nehogy két lábon járó provokáció legyek a divatdiktátorok szemében. Ami pedig nem is olyan visszataszító szerep...)

Itt van újra

Tegnap este megint elmentem futni. Negyvenöt percen keresztül róttam az utcákat, és úgy jöttem haza, hogy el sem fáradtam igazán. 

Sokkal gyorsabban elmegy az idő, mikor élvezem, amit csinálok. Ilyenkor kint lenni pedig mindig szeretek. Mert ma először éreztem meg, hogy itt van. Ahogy a nyitott erkélyajtón bejött egy hűvös fuvallat, és az illat, amit magával hozott, egyértelmű: Ősz volt. Kicsit a sárguló levelek, kicsit az égő avar, a hűvös levegő,  a köd, a készülődés illata. És minden hangulat, amit ez hoz. Benne van az alacsonyan sütő nap narancsos fénye, a kávéházak, forró teák illata, ahogy este az atlétikapálya végében belefutok a ködbe és érzem, milyen kellemesen hűvös. Szeretem. 

Annyira, hogy ma, mikor már a sokadik kilométert futottam is átjárt ez az érzés, és még a rámtapadó pókhálókat is szerettem, (amúgy juj) mert hozzá tartozik ez is. Úgy vagyok, mint ahogy E. mesélte magáról a buddhizmushoz közelebb kerülve: Mindenkit, mindent szépnek látok. A kellemetlen pókháló is kedves, mert része annak, amit nekem az ősz jelent. Még inkább öröm a létezés, egyszerűen, önmagában. 

Beszélgetések I.

"Haha! Azt ki kell érdemelni!"- mondta JP, mikor pár éve azt ecseteltem, hogy valami test nélküli minden- lét, az lenne a nekem való. Csak eszembe jutott a kineziológiáról...

Kezdőőőődik

Köztudott, hogy nem szeretem, mikor az emberek halogatják a teendőiket, vagy csak túl sokat várnak, azt gondolva, ráérnek még tespedni kicsit. Húgom mondta heti rendszerességgel mosolyogva, hogy "i'm a procrastinator"; de úgy, mintha az a világ legaranyosabb dolga lenne. Épp ezért belevágok abba, ami szembe jön, és ami érdekel. Így történt a kineziológiával is, októberben lesz a tanfolyam első két része. Az ezt követő sok további után pedig talán majd elmondhatom magamról, hogy értek hozzá. Magam számára is meglepő, milyen könnyen tanulok meg olyan dolgokat, amik érdekelnek. Minden apró részlet megmarad erőfeszítés nélkül, és ezen felül összefüggéseiben, és más dolgokkal való összefüggéseiben is jól látom. Új ötleteim vannak. A kezdeti legfontosabb dolog, hogy nagyon érdekel- maga a módszer és az emberek is- már megvan. Készen állok! 

A másik dolog ami szembejött, még nem teljesen biztos, hogy hagyja magát, de ha igen, azt reményeim szerint sokan észre fogják venni... 

Emellé megkaptam azt is, hogy van valaki, aki mellettem áll, támogat, Társ mindenben. 

Biztos alap, akármihez.