Azért, mert...

Vizsgaidőszak van, azért hallgatok. Ahogy vége lesz, mindenki számára unalmas, hosszas elemzések és gondolatok várhatók, úgyhogy ha valakinek az a perverziója, hogy ilyeneket olvas, már most örülhet.

Csabi talált magának csirkefan gazdit, úgyhogy valószínűleg a végelgyengülésig madarak százai közt fog élni boldogan, a kísérleti csirkéknek szánt rövid élet helyett. A csikementő akció sikeres volt. Azt tudtátok, hogy egy csibe csak akkor nem csipog, mikor alszik?

Mű

Mostanában mindenki művésznek képzeli magát. 

Napi mérleg pozitív oldala

És mert most úgy érzem, fel kell hívnom a figyelmem a pozitív dolgokra, (vizsgaidőszak, és egyéb stresszfajták negatív hatása miatt) leírom, mik azok a pozitívumok, amik a mai napon jelen vannak.

1. Ebéd E.-vel
2. Van P.-m
3. Tükörbe nézve van olyan részlet, amit nem tudok negatívumként elkönyvelni (igen, a külsőségek)
4. Rendes emberek megnyilvánulásai, néhány mosoly
5. Fizikai nélkülözés hiánya
6. Barátok, akiknek számítok

Napnyugtáig ajánlom a rendezőnek, hogy adjon még alkalmat a lista frissítésére!

(Update: Ha 10 percen belül nem szakad a nyakamba a hatalmas boldogság, akkor ez a nap negatív mérleggel zárul. Vajon magamnak köszönhetem?)

Még mindig Csabi

Mára teljesen megszokta a dobozát, amit mindenféle extrával szereltünk fel neki. Ennek ellenére szeret ölben lenni.
A hangerőből is jelentősen visszavett, így már nem nehéz együtt élni vele.
Bár látszólag minden rendben van vele, azért biztos jobban érezné magát pár korabeli kiscsirkével, ezért E. írt is valami csirkés fórumra, ("Nem hiszem el, hogy dísztyúkos fórumokat olvasok!") hogy nem szeretne- e valaki Csabit testvérnek a többi csibéje mellé. Lehet, hogy hamarosan tyúkudvarban szaladgálhat...

Csirke

Megjött Csabi, be is költöztettük. Csabi egy csibe, E. kísérleti alanya. Nem szokott be olyan könnyen, szerintem a kezdeti sokkot fokozta egy "vérszomjas vadállat" heves érdeklődése. Meg kellett neki mutatni fokozatosan a kezemből kezdve, hogy hogyan kell enni meg inni, de az anyja alatt nem hajlandó bent maradni (mert ez nem az eredeti virágcserép- anya).
Most épp egy hangja sincs, és fél órája nem ordított, csak egyszer ugrott egy nagyobbat. Ha nem lesz neki helyes kis csirkeudvarral rendelkező gazdija pár napon (héten?) belül, itt fog kukorékolni a gangon mindenki legnagyobb örömére.

kedd délutáni törekvések

Jó lenne függetlennek lenni a külvilágtól. Önmagamban, teljes egészként nézni, mi történik és úgy alakítani a dolgokat, ahogy nekem a legjobb. Semmi nem tudna megérinteni, vagy hatni rám sem pozitív, sem negatív értelemben. Eldönthetném, mit érzek, mire figyelek. Az igazán fontos dolgok kapnának csak figyelmet, és nem tudná elrontani a kedvem semmilyen erőszakos, tolakodó és negatív megnyilvánulása az embereknek.

Mert utóbbiból egyre több van. Akik saját sikertelenségük, vagy problémáik hatására másokon vezetik le a feszültséget, esetleg rájuk vetítik azokat a tulajdonságaikat, amiktől tudatosan, vagy sem, de szabadulnának.
Van, aki attól érzi magát többnek, jobbnak, hogy másokat rosszabb színben tűntet fel, ahelyett, hogy saját magát tenné ténylegesen jobbá, vagy csak törekedne arra, hogy ne ártson úgy általában senkinek és semminek, ezáltal is egy sokkal magasabb "szintre" helyezve önmagát, még ha csak a saját szemében is (bár ez úgyis visszahat előbb- utóbb). A felelősség másokra hárításáról már nem is szólok részleteiben, mert az az élet minden területét mélyen érinti. A konklúzió viszont mindig ugyanaz: felelősséget kellene vállalnunk önmagunkért és a tetteinkért. Nem mindig a könnyebb utat választani!

Egyre inkább a szélsőségek felé sodródunk. Szerencsére ez nem csak a negatív irányra érvényes, bár fenntartom, a szélsőségek egyik irányban sem elfogadhatók. Semmilyen értelemben.

Míg egyre többeket látok negatív irányba süllyedni, egyre többeket látok/hallok/olvasok, akik ezt megelégelték, és erőt vesznek magukon, hogy a saját, és ezáltal mindenki világát kicsit jobbá tegyék. Nem panaszkodnak, észreveszik az értékeket, a jelenben élnek, szeretnek, őszinték, és sorolhatnám még sokáig, hogy mennyi lehetősége van a pozitív irányba fordulásnak. Lehetetlen teljesen elzárkózni mindentől amitől szeretnénk, egy boldog ember is lehet szomorú néha, és mindenkinek vannak rossz napjai, időszakai. Nem kell hirdetni a boldogságot, az nem hozza el, és nem is bizonyítja. Mindenki érzi, ha jelen van. Persze a boldogságot is mindenki máshogy definiálja, itt most csak az általános jól-létről van szó.

Nem kellene szélsőségesen hozzáállni. Próbáljunk egyszerűen megfeleni egy olyan értékrendnek, aminek szeretnénk, ha mások is megfelelnének. Minél jobban érezzük magunkat, és minél többet teszünk a fejlődésért, annál előrébb jut minden, annál többet kapunk ebből vissza.

Mindenkinek olyan világ jut, amilyet észlel... Vegyünk már erőt magunkon!

Kedd

Kezd állandóvá válni, hogy keddenként (is) beülök a könyvtárba tanulni. Sokkal nyugodtabb a légkör, nem érzem azt, hogy csak otthon ülök, és pihenésképp válogathatok, mit olvasok. Sokat hozzáad az értékéhez, hogy több, különböző hangulatú olvasóterem közül választhatok, mindig kedvemhez illően.
Lehetne ezer dolog, ami elvonja a figyelmem a tanulásról, mégis ez az a hely, ahol a leghatékonyabban megy. Itt jönnek az új gondolatok, az összefüggések gyorsabban kirajzolódnak. Csak a hely szelleme, vagy a hozzáállás? Majdnem olyan élményt ad, mint a természet.

Néha leveszem a szemem a könyvről, mikor már fárasztó koncentrálni, és nézem az embereket. Közel sem olyan sokszínűek, mint egy utcai padról nézve, de ilyenkor sem unatkozom...